A tökéletes választott 7.

Este mikor Stanley üzent értem már nagyjából döntésre jutottam. Meglepődve néztem szét mikor bevezetett a hálókamrába; két cseléd több vödör gőzölgően forró vizet öntött a kádba. És ezen kívül még hagytak pár vödör vizet a kandalló előtt.

– Szabadulj meg a cselédektől. – mondtam csendesen.

Hallottam, hogy a szoba ajtaja kinyílik, majd be is csukódik. Aztán a két cseléd léptei elhaltak a folyosón. Stanley odament a folyosóra nyíló ajtóhoz, és bereteszelte a zárat. Egy egyenes hátú és vékony lábú szék állt a szekreter előtt. Felkapta és a kandalló elé állította, háttámlával felém, majd lovagló ülésben ráült.

Lassan vetkőzni kezdtem, miközben ő csak szótlanul nézet. De mohó tekintete elárulta vágyait.

 – Mivel ragaszkodtál ahhoz, hogy elküldjem a cselédeket, gondolom én fogok a helyükbe lépni, igaz? – kérdezte végül.

Megvontam a vállam és magamban mosolyogva a kádba ereszkedtem majd lassan, elnyújtott mozdulatokkal szappanoztam karomat, majd a lábam következett. Aztán feltérdeltem a dézsában és a víz végignyaldosta a combom. Kivillant kerek csípőm telt combjaim felett. Odahívtam őt magamhoz, hogy öntsön vizet szappanos hajamra. Stanley felállt és láttam, az izgalomtól alig kapott levegőt, de azért megragadta az egyik vödröt...

 – Lassan. Csupa hab a fejem, alaposan kell öblítenem a hajamat.

Ő engedelmesen a dézsa mellé állt, és ráöntöttje a vizet a fejemre. Lesimítottam a hajam, majd megfogtam a kád szélét és felálltam. A víz végigfolyt a testemen, a vállamon, a mellemen a csípőmön és a combomon.

Stanley igyekezett közömbösen nézni rám, legalábbis amennyire tőle tellett. De mikor megragadta a törölközőt és rám dobta felnevettem. Áttörölgette hosszú hajamat. Majd a végtagjaimat kezdte szárítgatni. Ekkor kirántottam a kezéből, és félrehajítottam. Két karomat nyaka köré fontam és csókra emeltem a szám. Ő gondolkodás nélkül elfogadta felkínált ajkaimat és birtokba is vette. Éreztem, hogy reszketni kezd, amint csupasz testemmel hozzá simulok.

Amikor felemelte a fejét, pillantása találkozott az enyémmel. Elszántan néztem rá.

– Ez alkalommal mindent meg akarok tapasztalni.

Megborzongott. – Mindent?

– Ühüm. – Erősen a szemébe néztem. – Mindent. Azt akarom, hogy azt is megmutasd nekem, amit eddig eltitkoltál előlem. A legrejtettebb vágyaidra vagyok kíváncsi.

Az állkapcsa összezárult, és a fogait csikorgatva ejtette ki a szavakat a száján. – Nem tudod, hogy mit kérsz tőlem.

Felvontam szemöldökömet. – Valóban úgy gondolod?

Mielőtt még válaszolhatott volna odasimultam a testéhez, most háttal álltam neki és kihívóan visszanéztem rá a vállam felett, majd fenekemmel izgatni kezdtem a férfierejét. Vártam egy szívdobbanásnyit, majd megkérdeztem. – Még mindig azt hiszed, hogy nem tudom?

Feléje fordultam, kezemmel lehúztam a fejét az enyémhez, hogy ajkunk ismét csókban forrjon össze. Nyelvünk pajkosan játszadozott egymással, simogatták és kényeztették egymást. Megfogtam mindkét kezét, és keblemhez érintettem.

A lélegzetem  is elállt, amikor Stanley megmarkolta a kemény halmokat. Akaratlanul is nyögdécselni kezdtem. Most kissé felemelte ajkát a számról és miközben a mellem simogatta, megkérdezte.

 – Biztos vagy benne, hogy ki akarod engedni a szellemet a palackból?

Kéjesen lehunytam a szemem, miközben a mellem izgatta és keményen, könyörületet nem ismerve markolászta a kebleimet.

– A tiéd vagyok. – A szavaim mögött határozottság és bizonyosság rejtőzött. – Tégy magadévá úgy, ahogyan igazán szeretnél. – mélyen a szemébe néztem. – Mindent tudni akarok rólad, meg akarom ismerni minden vágyadat és óhajodat. Tudni szeretném, hogyan akarsz szeretni engem.

Mint amikor a rab a bilincseitől szabadul és érzi, hogy végre szabad és bármit tehet. Ezt láttam felvillanni Stanley arcán mikor erősen magához szorított, közben lehajtotta a fejét és állatias vadsággal a szám kereste, és amikor rátalált, száját az ajkamra tapasztotta.

Ami most végigáramlott a testén, nem vágy volt, nem is szenvedély, hanem valami, ami ebből a kettőből nőtt ki, és amit még valami ezeknél is erősebb érzés táplált. Egyfajta kétségbeesett sóvárgás, amit minden férfi mélyen eltemetett ott legbelül, és aminek a létezéséről csak kevés nő tudott.

És még kevesebben merték megkísérteni. Felszabadítani és szembenézni vele. Én megtettem.

Anélkül, hogy ajkát elhúzta volna a számról  felemelt. Belékapaszkodtam. Ott álltunk már a baldachinos ágy előtt. Stanley kibontakozott a hosszú csókból, és ügyesen az ágy fölé emelt, majd letett a karmazsinvörös selyem ágytakaróra.

– Várj!

Engedelmesen várakoztam, és úgy feküdtem tovább, ahogy ő elhelyezett az ágyon. Oldalvást fordultam, de tudtam, hogy nem sokáig kell várakoznom. Néztem, amint Stanley leveszi a ruháját, és kedvtelve legeltettem tekintetem az arcán, valósággal magamba ittam kemény vonásait. Stanley arca most sokkalta zordabb és keményebb volt, mint amilyennek valaha is láttam. Izmos teste most mintha még erősebbnek látszott volna. És még kendőzetlenebbnek.

A mellényt az ing követte,  kissé hátradőltem, hogy gyönyörködhessek a széles, boltozatos mellkasában. Most a nadrág következett. És azután  már mezítelenül állt  előttem, tekintélyes méretű férfiassága magasan ágaskodott alteste előtt. Megbűvölten bámulta ruhátlan testemet, tekintete fel-le járt a domborulataimon.

Stanley kinyújtotta a kezét. A tenyerét a felül lévő combomra tette, majd keze feljebb csúszott a  kerek csípőmre és megmarkolta, közben pedig  egyik térdét az ágyra helyezte.

Most a szemembe nézett. – Bármikor megálljt parancsolhatsz nekem.

Visszanéztem rá. – Tudod, hogy nem teszem.

Még egyszer utoljára a szemembe fúrta a tekintetét, majd megfordított. Mégpedig a hasamra.

Éreztem, hogy az ágy lesüllyed alattam kissé, miközben fölém térdelt. Amikor Stanley forró bőre hozzá ért csupasz testemhez, mintha tűzfolyó ömlött volna végig rajtam. Ezután a gerincem mentén kezdte csókolgatni vágytól nedves testem, majd ajkát a csípőm fölötti kis mélyedésbe nyomta és a nyelvével kényeztetett.

Most mindkét kezével megmarkolta a fenekem, és szájával feljebb vándorolt, forró csókokat nyomva a lázas testemre, mintha fel akarna falni.

Mellszőrzete finoman csiklandozta a bőröm,  éreztem a belőle kiáramló forróságot, pedig nem is feküdt rám, csupán fölém hajolt, miközben testsúlyát a két kezén nyugtatta mellettem. Egyre feljebb és feljebb vándorolt szájával hátamon, mintha csak egy felajzott hím állat lenne, aki elkapta a nőstényt, és most a magáévá akarja tenni.

Egész testemben megborzongtam, egy pillanatra behunytam a szemem, élveztem, ahogy a forróság elönt és átjár. Amikor Stanley a nyakszirtemhez ért, és félrehúzta hosszú hajam, hátranéztem a vállam  felett. Ő felemelte a fejét, és egy másodpercig kék szemével rám pillantott, majd kissé hátrahúzódott; lovagló ülésben térdelve felettem megragadta csípőmet, majd tenyerét felcsúsztatta lassan a testemen, és megsimogatta a derekam, feljebb a mellem oldalát, hogy aztán lejjebb csúszva megragadja a könyököm.

– Nyújtsd ki a karodat a fejed fölé.

Hagytam, hogy felhúzza a fejem fölé a két karom. Most  mivel nem támaszkodhattam meg a karomon, végignyúltam az ágyon, és felizgult mellbimbóim a vörös selyemtakaróhoz préselődtek.

Stanley a párnára helyezte csuklómat, majd elengedte őket. – Hagyd ott őket, ne húzd vissza a karodat! – hangzott az ellentmondást nem tűrő parancs.

A szívem hevesen kezdett verni, érzékeim pattanásig feszültek, miközben Stanley most ellentétes irányban – lefelé haladva – kezdett simogatni, cirógatni – lassan, kéjesen. Közel volt hozzám, de nem feküdt rám, és csak néha súrolta bőröm az erős mellszőrzete. Most csak a szájával és az ajkával izgatott. És vágy teli pillantásaival. A bőrömön éreztem a vágytól részeg tekintetét, ahogy kezével egyre lejjebb és lejjebb vándorolt rajtam, le a hátamról a derekamra, amíg csak el nem érte a csípőm feletti kis horpadást.

A bőröm izzott a kéjtől, várakozás söpört végig a testemen.

Legnagyobb meglepetésemre azonban Stanley ekkor hátrább húzódott, egyik térdét átemelte az altestem felett, és immár mindkét térdével az egyik oldalam mellett térdelt... És most megragadta mindkét kezével csípőmet, és lassan felhúzta és hátratolta azt.

Míg csak fel nem térdeltem előtte, csípőm pedig feltárulkozva magasan felemelkedett.

Ekkor kezdtem felemelni a vállam az ágyról...

– Hagyd ott a karodat, ahova tettem.

Édes várakozás töltött be, idegeim pattanásig feszültek. Szó nélkül engedelmeskedetem neki, mivel a karomra nem támaszkodhattam, felkínáltam csípőm Stanleynek. Ott feküdtem előtte, kiszolgáltatva kényének-kedvének. Még mielőtt felfoghattam volna, hogy mennyire alá vagyok vetve a hódításának, Stanley tenyerét a derekam fölé helyezte, és lenyomta a testem.

Felsőtestem lepréselte az ágyra, hogy fenekem még jobban kiemelkedjék.

És akkor a csípőmre csúsztatta a kezét, és addig simogatott, amíg bőröm nedves nem lett az izgalomtól, majd  még tovább merészkedett, és becsúsztatta a kezét a  két lábam közé, titkos kis barlangomba.

Közben a másik kezével lent tartotta a felsőtestem az ágyon – és könyörtelenül izgatta  ölemet –, de nem hatolt belém, nem adta meg, amire már annyira vágytam, hanem addig gyötört a simogatásával, amíg a bőröm csaknem lángra kapott a forróságtól, míg csak zihálni nem kezdetem a keze alatt.

És amíg nyöszörgésbe nem kezdetem.

Mivel Stanley lenyomott az ágyra, így nem tudtam elmenekülni a gyötrő, mégis annyira vágyott simogatásai elől, és az egyre erősebbé váló vágyakozástól. Beleharaptam az ajkamba és megpróbáltam elfojtani a bennem feltörni készülő kiáltást. Azonban nem voltam képes rá.

Ekkor Stanley még magasabbra tolta fel a csípőmet, hogy az érzékeny részeket még jobban feltárja...

Mielőtt még tombolva követelni kezdhettem volna, amire most a legjobban vágytam, Stanley megmozdult. A szeméremajkaimat ujjaival felnyitotta, és hímvesszőjét megragadva bevezette kemény, hatalmas falloszát tikos – és nagyon türelmetlen – résembe.

Egy lassú, de erős és biztos lökéssel úgy vett birtokba, mint még soha azelőtt. Úgy éreztem, hogy kiszorítja a tüdőmből a levegőt. Nem emlékeztem, hogy korábban ennyire kitöltött volna.

Stanley megmarkolta fenekem két félgömbjét, és visszahúzta erejét kissé, majd még erősebbet döfött rajtam. Teljesen alá voltam vetve Stanley erejének és vágyainak, és ezt elfogadtam, boldogan ajánlottam fel testem a gyönyör oltárán.

Stanley pedig birtokba vett, keményen, könyörtelenül lovagolt, egyre gyorsuló iramban.

Azt mondtam neki, hogy az övé vagyok és ő most a szavamon fogott. Ahogy magáévá tett – testem leszorítva, és egyre mélyebbre hatolva bennem, egyre sebesebb iramban döfködve – megértettem, mit is jelentett mindez a számára.

De nem volt okom panaszra.

Ott volt körülöttünk, bennünk és velünk a tűz, a lángolás és a szerelem. És én mindent odaadtam ezért, kész voltam akár pokolra is menni érte.

Akartam, hogy a szeretett férfi alávessen vágyainak.

Stanley kapkodni kezdte a levegőt, amikor érezte, hogy a titkos járatomnak erős izmai megszorítják erejét. Átadta magát ennek a mennyei élvezetnek, és benyomakodott a hívogató forróságomba. Újra meg újra, ismét és ismét.

Most Stanley elhúzta a kezét a hátamról és megragadta erősen a meredező csípőmet, és erősen tartotta, amíg minden ellenállás ki nem szállt belőlem, míg csak meg nem kapta mindazt, amire vágyott, és amit  felajánlottam neki.

Egy nő nem is adhatna többet egy férfinak, minthogy engedi, hogy az úgy tegye magáévá, ahogy akarja. Hogy birtokba vegye őt mindenestől, testének minden gyönyörűségét kiélvezze, és magáévá tegye – korlátok nélkül.

Stanley elengedte a csípőmet, és előrenyúlva megfogta duzzadt melleimet, majd ujjaival összecsippentette a mellbimbóimat, és addig gyötörte az érzékeny rubinokat, amíg fel nem kiáltottam, és megint nyüszíteni nem kezdetem.

Még elevenebbé váltam alatta, s felvettem a döfködésének ritmusát. Stanley most fejét a nyakamra hajtotta, elhúzta a hajam, és csókolta, harapdálta a nyakszirtemet.

A testem együtt hullámzott, emelkedett és süllyedt az övével, miközben  könyörületet nem ismerve lovagolt meg, erős lökéseivel egyre mélyebbre döfve bennem. Aztán átkarolt mindkét karjával, és együtt mozogtunk, le és fel, miközben mind teljesebbé vált összeolvadásunk, és mindketten megízleltük a csodát, az evilági gyönyört és a földi boldogság tetőfokát. Hogy végül felülmúlhatatlan kielégülésben és édes mámorban legyen részünk.

Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi idő telt el addig, amíg ismét magunkhoz tértünk és újra összeszedte erejét, hogy feltápászkodjon és legördüljön rólam – mivel a viharos beteljesüléskor rám roskadt –, hogy kihúzza alólunk a takarót és magához öleljen, hogy aléltan, kifulladva pihenjük ki a heves szerelmi viadal fáradalmait. Majd mindketten álomba zuhantunk.

Amikor felébredtem, az oldalamon feküdtem, mellettem aludt kedvesem, háttal nekem. A közös kéjre emlékezve szenderegtünk egymás mellett. De éreztem izmainak feszüléséből, hogy már ő is ébren van, mivel  nem szemben feküdt velem, az arcát nem láttam. Ekkor megfordult, felkönyökölt és fölém hajolt. Éreztem, hogy  ismét forró, és kész a további szerelmi párviadalra.

Elmosolyodtam, majd lenyúltam  és megragadtam az ágaskodó erejét. Simogatni kezdtem.

Láttam amint kapkodva kezdi venni a levegőt. Elmosolyodtam megint. Aztán rajtam volt a sor hogy a levegőt kapkodva szedjem mikor hirtelen feljebb húzta a combom, és becsúsztatta a kezét rejtett zugomba.

Stanley játszani kezdett az ujjaival érzékeny pontjaimon.

 – Csupán a létezéseddel felizgatsz.

A szám a fülemig szaladt. – Hogyan?

Közben ismét levegő után kapkodtam, mert szorosan hozzám nyomta a testét.

– Ha meglátlak, nem tudok másra gondolni, mint hogy mielőbb beléd hatolhassak. – És a gyakorlatban is megmutatta, hogy pontosan mire utalt az előbb. – Például, mint most.

Behunytam a szemem, miközben Stanley lassan, de még milyen lassan!, bevezette hímvesszőjét a résembe. Aztán visszahúzta erejét, de csak azért, hogy megint érezzem, amint apránként újra kitölt.

Nem kaptam levegőt, egész testem új életre kelt. Stanley fölém hajolt, majd átkarolt és átölelt egész testével, ajkával fülemet harapdálta.

Később, sokkal később, aléltan feküdtünk az ágyon, a mellkasán nyugtattam a fejem, Stanley pedig a  hajammal játszadozott.

Végül ő szólalt meg elsőként.

– Szeretlek, ugye, tudod?

Szinte azonnal válaszoltam. – Igen. – Felemeltem a fejem és rámosolyogtam.

– Én is szeretlek. Pedig még most sem értem.

Stanley tétovázott kissé, majd azt mondta. – Nem hiszem, hogy a szerelem olyasmi, amit meg kellene érteni

Összevontam a szemöldökömet. – Talán igazad van. De folyton azon gondolkodom...

A hátam simogatta. – Mondta már neked valaki, hogy túl sokat gondolkodsz?

– Igen. Te.

– Akkor hagyd abba a töprengést. – és tovább cirógatott.

Belenéztem a szemébe. – Űzd ki a fejemből a gondolatokat.

Állta a pillantásomat, majd elvigyorodott, akár egy ragadozó. – A legnagyobb örömmel.

Ekkor rám gördült és én nem tiltakoztam. Stanley pedig gondoskodott róla, hogy ne sokat gondolkozzam egészen reggelig.

Reggel, ahogy ébredeztünk félálomban kiszaladt a számon.

– Nem ígérhetem meg, hogy könnyű dolgod lesz velem, mint feleséggel.

Stanley szája a füléig szaladt. – Éppen eléggé megfelelsz nekem, engedelmes és szófogadó vagy.

– Csak ha kedvem tartja.

– Ebben van a házasság sava-borsa.

– Nem akarok megváltozni...

Stanley a szemembe nézett. – Nem is akarom, hogy megváltozz. Ha te is ki tudsz békülni azzal, hogy nekem hasonlóképpen nem áll szándékomban változni, akkor ez megfelelő kiindulási pont lehet kettőnk számára.

Rámosolyogtam. Nem olyan lesz a házasságuk, amilyennek akartam, olyan lesz, amilyenre szükségem volt. – Eddig egész jól alakult a kapcsolatunk, kiegyeztünk egymás természetével. Gondolod, hogy ha házasságra lépünk, az egy egész életre szól majd?

– Ha megteszünk érte minden tőlünk telhetőt, akkor igen. – Stanley elhallgatott pár pillanatra, majd hozzátette. – Mindenesetre jó okunk van rá, hogy megtegyük.

– Kétségkívül. – az enyémhez húztam az ajkát. – Már kezdem elhinni, hogy a szerelem tényleg legyőz mindent.

Ajkunk egy pillanatra szétvált. – Még minket is? – kérdezte.

Türelmetlenül válaszoltam. – Téged és engem, vagyis mindkettőnket. Most pedig csókolj meg!

A tökéletes választott 6.

Másnap reggel a kertben sétáltam elgondolkozva mikor árnyék vetült rám. Stanley lépett hozzám és karon fogva az erdő felé vezetett. Éreztem, hogy mondani akar valamit. Valami fontosat. Némi torokköszörülés után ki is bökte.

– El akarlak venni feleségül.

 – Mit mondtál? – hangom nagyon halk és vékony volt.

Stanley összeszorította az állkapcsát, majd azt felelte. – Hallottad. El akarlak venni feleségül.

– Mikor határoztad ezt el? És az ég szerelmére, miért? Miért?

– Úgy gondolom, hogy ez magától értetődő – hangzott a válasza.

– De nem nekem! Lennél szíves ezt pontosabban megmagyarázni?

– Csak nem felejtetted el, hogy az elmúlt éjszakákat az én ágyamban töltötted?

– Nagyon helyesen fogalmazol, nem felejtettem el! – mondtam indulatosan. Mert igaz eredeti elhatározásom az volt, hogy megfelelő férjet találjak a magamnak, ám ez a hirtelen támadt beszélgetés a házasságról váratlanul ért. Olyan érzés járta át egész valómat, mint amikor egy őz szembenéz a vadászával. Szinte megbénultam, nem tudtam, hova kapjak, meg voltam döbbenve, forgott velem a világ, hogy szinte beleszédültem.

– Ez kétségkívül igaz, ám ez még nem ok arra, hogy egybekeljünk. - vágtam ki végül hirtelen. Most ő nézett egy nagyot e szavak hallatán.

 – Micsoda? Szóval azt akarod az értésemre adni, hogy befekszel az ágyamba – odaadod magad nekem – és ezek után nem várod el tőlem, hogy elvegyelek?

Az arcunk egészen közel volt egymáshoz, Stanleyn látszott, hogy valóban nagyon meg van döbbenve. Komolyan nézetem fel rá.

– Nem. Valóban nem várom el tőled, hogy feleségül végy. – mondtam halkan.

– Nem várod el tőlem...? Mégis milyen férfinak tartasz te engem?

A hangja most nagyon mély volt, szinte morgásnak hallatszott – méghozzá elég dühös felmordulásnak. Közelebb lépett hozzám, mire önkéntelenül hátrálni kezdtem, közben megpróbáltam kitalálni, mitől lett ilyen dühös... és közben éreztem, hogy engem is elönt a hév.

– Te egy kicsapongó nőfaló férfi vagy – mondtam Stanleynek világosan tagolva a szavakat. – Nőket csábítasz el, ha egészen pontos akarok lenni, akkor így írhatom le a fő elfoglaltságodat. Ha elvetted volna az összes nőt, akivel félreléptél, akkor Arábiába kellett volna menned, mert egy egész háremre való feleséged lenne. Ám mivel még mindig itt, ezen a szigeten élsz, biztos vagyok benne, hogy nem léptél házasságra azokkal a hölgyekkel, akiket meghódítottál.

Stanley arcán gúnyos mosoly jelent meg, majd vadul magyarázni kezdett.

 – Ebben igazad van. Ám felül kell vizsgálnod azt, amit az állítólagos „foglalkozásomról“ mondtál, mert én, ahogy egyébként a legtöbb élvhajhász kujon teszi, nem csábítok el férjezetlen, jó nevelésben részesült szüzeket. Vagyis olyanokat nem, mint amilyen te is vagy.

– De engem elcsábítottál. – mondtam hasonlóan indulatosan.

 – Igen, ezt tettem veled, de csak azért, hogy elvegyelek. És megjegyzem, a te saját beleegyezéseddel.

Levegő után kapkodtam. Aztán megmakacsoltam magam, magasra szegtem fel az állam, majd dühösen a szemébe néztem.

 – Vagyis azért csábítottál el engem, mert össze akarsz házasodni velem?

Stanley bólintott. Arcom vörös lett, akár a rák.

– Amit persze nem mondtál meg előre nekem, igaz? Feleségül akarsz venni? Mióta? Mikor eszelted ezt ki? – hadonásztam karjaimmal. Még én magam is észrevettem, hogy milyen hisztérikus állapotba kerültem, és a hangom csaknem rémisztő. Én azt hittem, hogy alaposan felmértem a rám leselkedő veszélyeket és kockáztattam, hogy az ágyába megyek, ám nem láttam előre az igazi veszélyt. Mert azt nem fedte fel előttem.

– Te...! Te becsaptál engem! – kiáltottam.

– Én ugyan nem! Te csaptad be saját magadat! – mondta Stanley.

– Hah! Akárhogyan is van, nem te csábítottál el engem, hanem én saját magamat! Én akartam, hogy így legyen! Ez a különbség.

– Lehet, hogy így történt, de ez nem változtat semmit a tényeken. Nekünk viszonyunk van egymással, akármi is vezetett idáig.

– Szamárság! Ezért én még nem megyek hozzád feleségül! És az nem számít semmit, hogy jó nevelésben részesültem.

Stanley szigorúan nézett rám. – De igen is számított – és most is számít.

Felvágtam az állam. – Mindig is tudtam, hogy te afféle régimódi, középkori kövület vagy. Nem érdekel, mit vettél számításba, ilyen csekélységek miatt még nem leszek a feleséged.

– Engem pedig nem érdekel, miért jössz hozzám, ha végre összeházasodhatom veled.

– Miért? – ezt már korábban is kérdeztem, de még mindig nem adott rá választ. – És azt is szeretném tudni, hogy mikor döntötted el, hogy elveszel! Mondd meg nekem az igazat, mégpedig most!

Stanley vett egy nagy levegőt. Egyébként egy arcizma sem rezdült, és a teste is nagyon feszült maradt. –Azóta gondolok rá, amióta a teraszon megcsókoltalak – az első alkalommal.

Védekezőleg össze akartam fonni magam előtt a karjaimat, de ő olyan közel állt hozzám, hogy nem tudtam megtenni. – Legalább egymillió nőt megcsókoltál már életedben.

A szája megvonaglott, majd azt felelte. – Ezret biztosan.

– És azt akarod, hogy én elhiggyem, hogy egyetlen csókom miatt házasságra akarsz lépni velem?

– Nem csak emiatt.

Kíváncsi pillantást vetettem rá. – Akkor mégis mi indított erre?

– Már akkor elhatároztam, hogy feleséget és családot akarok magamnak, mielőtt még eljöttem volna Londonból. És amikor itt találkoztam veled, akkor rádöbbentem, hogy milyen jól illünk mi egymáshoz.

Szemem összeszűkült e szavak hallatán. – Még hogy összeillünk? Elment az eszed? Mi... – élénken gesztikulálva a helyes szót kerestem.

– Túl hasonlóak vagyunk?

– Igen! Hogyan állíthatod, hogy illünk egymáshoz?

– Gondolj csak a legutóbbi napra. Gondolj a közös éjszakánkra. Ami a házasságban számit, abban tökéletes párt alkotunk. Igenis, minden vonatkozásban összeillünk.

– Néhány éjszaka aligha elegendő ahhoz, hogy ilyen nagy horderejű döntést hozzon valaki. Hogyan jelentheted ki, hogy a következő együttlétünk nem lesz majd – hogy is mondjam – unalmas?

Stanley szeme már lázban égett. – Bízz bennem. Nem lesz az.

Volt valami Stanley arcában – keménység, hajthatatlanság? –, amit korábban nem láttam rajta.

– Most úgy tűnik... nagyon komolyan beszélsz. – nem könnyen emésztettem meg a hallottakat. Az egyik pillanatban még logikusan haladtam felfedező utamon, ami a házasság fizikai vonzerejének felmérését és megtapasztalását illette, és a következőben már esküvőről vitatkozok egy férfival.

Stanley felnézett az égre, majd lassan, a fogai közt kiengedte a levegőt a tüdejéből. – Miért olyan nehéz elképzelni, hogy el akarlak venni? – Majd hangosan felhördült, és megkérdezte. – És mi rossz van abban, hogy hozzám gyere?

– Mi rossz van abban, hogy engem elvegyél – így hangzik helyesen a kérdés. – Magam is észrevettem, hogy felemeltem a hangom. – Az hogy pokollá tennénk egymás életét! Te egy igazi zsarnok vagy, egy despota. Mindenki felett rendelkezni akarsz, és elvárod, hogy engedelmeskedjenek neked. Sőt, természetesnek veszed, hogy mindenki azt teszi, amit te akarsz. És azt hiszed, hogy tudod, milyen vagyok. – dacosan rápillantottam. – Nem fogok békésen belenyugodni abba, amit diktálsz nekem, és nem fogok semmibe sem beleegyezni, amit mondasz!

Stanley ajka elkeskenyedett, a szeme résnyire összeszűkült. Egy szívdobbanásnyit várt, majd azt mondta. – Igen?

Komolyan néztem a szemébe. – Stanley, ez nem fog kettőnk között működni.

– De igen, most is működik, és később is működni fog.

Most én emeltem az ég felé a tekintetemet. – Hát nem látod, hogy nem megy?

– Téged nem ez nyugtalanít.

Ránéztem. Hunyorítottam. Azokban a kék szemekben, amelyek eddigi ismeretségünk során oly sokszor megtévesztőnek tűntek, most acélos, leküzdhetetlen akarat, erős elhatározás, megmásíthatatlan és sziklaszilárd, győzni akaró akarat látszott... – Mit akarsz... ezzel mondani?

– Mindig is tudtam, hogy mi az, ami idegesít téged bennem.

Ez a kijelentés nagyon megrázott. Egy pillanatig tekintete fogva tartott, majd összeszedtem minden bátorságomat, és megkérdeztem. – Micsoda?

Stanley előbb tétovázott, tudtam, hogy most azt latolgatja magában, mennyit áruljon el magáról. Amikor megszólalt, a hangja egyenletes volt, mély és mégis kemény.

– Attól félsz, hogy irányítani akarlak, hogy uralkodni fogok rajtad, hogy lenyirbálom a szárnyaidat, megcsorbítom a függetlenségedet, és hogy olyan nőt faragok belőled, amilyen nem vagy. És attól is félsz, hogy ez majd sikerülni fog nekem.

Éreztem, hogy kiszárad a szám. – És nem ezt akarod? Megpróbálni és sikerre vinni az elképzelésedet?

– Természetesen meg fogom próbálni, legalábbis a vadhajtásaidat le szeretném nyirbálni olykor, de nem azért, mert meg akarlak változtatni. Hanem azért, mert meg akarlak őrizni olyannak, amilyen valójában vagy. Azért akarlak a magaménak tudni, amilyen vagy, és nem azért, amilyen nem vagy.

Az érzelmi vihar, amivel szembenéztem, csak nőttön-nőtt és már olyan erős volt, hogy alig voltam képes elviselni. A szívem majd kiugrott a helyéből, szinte a torkomban dobogott, hogy alig tudtam levegőt venni.

– Nem csak ámítani akarsz ezzel?

Stanley lassan felemelte a kezét és két tenyerét nyújtotta felém. – Ragadd meg a lehetőséget. És adj egy esélyt. Próbálj ki engem.

 – Mit javasolsz tehát? – fürkésztem.

– Légy a szeretőm, míg biztos nem leszel abban, hogy hozzám jöhetsz feleségül. Legalább arra a pár napra, amit még itt fogunk tölteni.

Zihálva vettem a levegőt; egymást űzték fejemben a gondolatok – egyelőre nem látottam tisztán. Az ösztöneim azt súgták, hogy még nem hallottam mindent – hogy miért annyira biztos Stanley abban, hogy olyan remekül illünk egymáshoz – és attól tartottam, hogy talán soha nem is fogok mindent megtudni. De talán van rá más mód, hogy kiderítsem, amire még kíváncsi vagyok, hogy megtudjam, amit még nem hozott a tudomására. Ám ha ezt akarom... akkor adnom kell neki egy lehetőséget.

Ezzel pedig nagyobb kockázatot vállalok, mint amire számítottam. Én arra gondoltam korábban, hogy majd lépésről lépésre közelítem meg a házasság gondolatát, de csak akkor, ha biztos talajt érzek a lábam alatt. Ehelyett most minden átmenet nélkül olyan fázisba léptem, amit nem láttam előre, és ami nem hagy nekem elég időt a gondolkodásra. Forgott körülöttem a világ, ám Stanley választ várt – ragaszkodott hozzá, hogy megfeleljek neki – és valóban, meg is érdemli, hogy megkapja a választ, ám most csak az ösztöneimre tudtam támaszkodni, hogy meghozzam a döntést.

A szívem hevesen kalapált a mellkasomban, a testem teljes hosszában megfeszült. Felemeltem a kezem és az ujjaimat Stanley ujjaira fontam. Ő megszorította a kezem. Ez a birtokba vételt kifejező mozdulat ismét visszazökkentett a valóságba. Felemeltem a fejem és belenéztem a szemébe.

– Ez még nem jelenti azt, hogy hozzád megyek feleségül.

Stanley erre a szájához emelte a kezem és megcsókolta.

– De beleegyezel abba, hogy esélyt adsz nekem, hogy rábeszéljelek.

Az erdő csendes és nyugodt volt körülöttünk. Valahol a távolban egy madár rikoltott. Az ösvény a fák között vezetett vissza a házhoz. Odaértünk a főlépcsőhöz, felmentünk rajta, majd a szélesre tárt főbejáraton beléptünk a házba.

Megálltam a hallban. – Gondolkodnom kell.

– A biliárdszobában leszek.

Bólintottam, majd elfordultam és kinyitottam a könyvtárszoba ajtaját és bementem a könyvtárba. A szobában nem volt senki. Ettől nagyon megkönnyebbültem, becsuktam magam mögött az ajtót, és nekitámaszkodtam. A hátam nekivetettem az ajtótáblának és arra vártam, hogy elmém lecsillapodjon, és az érzéseim lecsendesedjenek.

Igaza volna? Működhetne kettőnk között a házasság? Igaz, magam akartam férjet. Mégis úgy éreztem magam, mintha megbokrosodtak volna a lovaim és az élet viharos gyorsasággal ragadna magával – méghozzá minden irányítás és megfontolás nélkül. Én annyira arra az érzelmi kapcsolatra összpontosítottam, ami kettőnk között szökött szárba, hogy oda sem figyeltem, milyen helyzetbe keveredettem, és hogy ez hova vezethet. Óvatos magatartásom kétségkívül abból fakadt, hogy sokat kockáztatok: én voltam az, aki nagyobb áldozatot hoz, ha neki ígérem a kezem. Ezzel ugyanis átadok minden jogot Stanleynek, hogy ő akarata szerint rendelkezzék velem. Stanley azt mondta, hogy ez a szövetség kettőnk között működni fog azt is elmondta, hogy megérti a félelmeimet – és azt is kijelentette, hogy olyannak szeret, amilyen vagyok. És most megint olyan helyzetbe kerültem, ami bizalomra épült. De vajon bízhatok-e ebben a hitvallásban – méghozzá eljövendő életem minden egyes napján? Ez volt a legfontosabb kérdés, amire mielőbb meg kellett találnom a választ.

Egy dolog azonban világos volt előttem. A kapcsolatunk – amit olyan nagy hévvel akartam megérteni – a múltban született, és az utóbbi napok alatt mérhetetlenül megerősödött – rendkívül valódi volt, szinte kézzelfogható. És ez a kapocs még szorosabbá válik, még erősebb lesz közöttünk. És most el is érkezetem a legfontosabb kérdéshez. Az a kapcsolódás, amit érezni kettőnk között, valódi volt-e, vagy Stanley csak kifundálta az egészet – rendkívüli eszére és tapasztalatára alapozva a dolgot – csupán azért, hogy  rávegyen a házasságra? Vajon elég elszánt-e ahhoz, hogy mindezt előre kiötölte? Tudtam a választ: igen, az volt. De valóban ez volt a helyzet?

Mostanáig a házasságról alkotott gondolataim elvontak voltak, és nem olyan férfiakra gondoltam ezzel kapcsolatban, mint amilyen Stanley volt. Stanley pedig végképp nem fordult meg a fejemben, mint leendő férj. A körülmények azonban összeesküdtek ellenem, Stanley a kíváncsiságomat kihasználva hálót font körém, annak a kilátása, hogy egy zsarnokhoz fogok hozzámenni: nagyon is valóságos volt. Ha van egy csöpp eszem is akár, akkor visszautasítom őt – és mielőbb elszaladok előle. Méghozzá villámgyorsan. És jó messzire.

Ám tudtam, hogy soha nem lennék képes elfutni Stanley elöl, és hátat fordítani neki, majd hagyni, hogy a köztünk lévő kapcsolat – legyen az bármi is – magától kimúljon. Ha így tennék, akkor soha nem lennék képes együtt élni önmagammal. A javaslat, amit Stanley tett nekem, hogy menjünk végig az úton, izgató volt és végtelenül csábító. Különleges, páratlan és kihívó. Mindaz, amiről azt akartam, hogy jelen legyen az életemben.