Forgatás

Évek óta lélekbúvárként keresem a kenyeremet. Kitelepült forgatási helyszíneken a többi lakókocsi között ott van az enyém is. Akárcsak a sminkesre és a fodrászra így rám is szükségük van az ilyen hosszú távú és nagy létszámú filmforgatásoknál. Csak én nem a külsejüket pofozom helyre, hanem a lelkivilágukat. Meghallgatom őket, irányt mutatok, ha eltévedtek, de más egyéb módokon is igyekszem segíteni, hogy visszanyerjék a lelki egyensúlyt. Pácienseim többnyire a színészek, ők lelkisebbek őket jobban megviseli a kritika és az összezártság, rivalizálás. De járt már nálam a rendező is mikor nagyon telítődött a stábgondokkal. Illetve a kiszolgáló személyzet többi tagja, akiknek szívesen segítek, hogy könnyebben elviseljék a hisztériás sztárokat. Sok a munka. A nap java részében forgatnak. Este pedig össznépi hepaj van piával, fűvel, szexszel lazítás címén. Holott inkább pihenésre, és több alvásra lenne szükségük. Nem pedig további adrenalin löketre, az a bulik nélkül is megvan itt nap, mint nap. Jelenleg épp egy sci-fi sorozatot forgat stáb. Sokadik évad. Talán emiatt is a sok feszültség. Mindenesetre nekem ez adja a munkám.

Az egész garnitúrából egy valaki van, aki nem járt még nálam. Az egyik főszereplő, Tim. A pasasnak szinte szavát se hallani a kamerákon kívül. Munkaidőn túl, inkább elvonul és nem csatlakozik a többiek dorbézolásához. Alig beszél, legtöbbször csak mosolyog csendesen és szemléli a körülötte lévő világot. Este korán fekszik, reggel korán kel. Hajnalonként kivonul egy tisztásra és valami kata szerű harci formagyakorlatot mutat be. De ezen kívül is sportolhat, mert hatalmas izmait biztos nem gyorséttermi kajákon nevelte. A pasi külsőre ugyanis egy izomkolosszus. Mintha csak Mr. Universe versenyre készülne. Mindene túlméretes, nálam személy szerint széltében-hosszában kilóg a még elfogadható kategóriából. Ennek teljesen ellentmond az arca. Ha éppen nem mosolyog, akkor olyan mintha csak sziklából faragták volna. De amint széles szája mosolyra húzódik, egyszeriben megellik élettel az egész arc. Mosolyával fejezi ki érzéseit, véleményét. Tulajdonképpen ez a mosoly beszél helyette. Egy biztos, bár nem most kezdtem a szakmát ez az alak akkor is rejtély a számomra. És mint ilyen, megfejtésre csábít. Persze nincs könnyű dolgom, hisz ha magától nem jön hozzám, én nem zaklathatom. Igaz egyébként is jól be vagyok táblázva. Így csak ritkán kerül néha kis időm, hogy megfigyeljem.

Egyik nap viszont kávémat és reggeli újságomat szorongatva mentem visszafelé a lakókocsimba. Agyam teljesen máshol szántott mikor a kocsi sarkánál befordulva teljes lendületből neki vágódtam az ott lévő Timnek. Körülbelül ilyen érzés lehet, mikor a kocsink betonfalnak csapódik. Az ütközés lendületétől egyből hanyatt vágódtam…volna, ha Tim villámgyorsan el nem kap. Vállon ragadott. Hatalmas tenyerei beborították nem csak vállamat, de a felkaromat is részben. Erősen tartott még is valahogy gyengéd volt az érintése. Fürkészően nézett rám.

-Jól vagy? – kérdezte.                                                                     

Mikor bólintottam lassan elengedett, de ahogy megtántorodtam újból megfogta vállaimat, hogy el ne essek. Közelebb lépett hozzám.

-Ne…ne haragudj. Nem vettelek észre. – dadogtam egyre nagyobb zavarban. Ahogy fölém tornyosult pánikszerű menekülési kényszer tört rám.

- Nincs semmi baj. – mondta, és nekem az jutott eszembe hogy olyan hangja van, mint egy mélytengeri áramlat. Mélyen zengő és öblös. Kezemet felemelve, kifordultam szorításából és hátat fordítva neki karomat kinyújtva a lakókocsi oldalának támaszkodtam. Fejemet lehajtva próbáltam úrrá lenni szédülésemen. Közben megakadt szemem elejtett kávémon és újságomon. Értük nyúltam. Hiba volt, mert amint lehajoltam éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyom. Újra Tim volt az, aki megóvott az eleséstől. Maga felé fordított és hozzám hajolva arcomat fürkészte megint.

-Nem vagy jól. - állapította meg.

-Semmi gond, majd elmúlik. – próbáltam hárítani és kiszabadulni kezei közül. De már nem engedett. Két tenyere vállamra simult. Hatalmas volt és forróság áradt belőlük. Szemei továbbra is arcomat fürkészték. Figyelte minden rezdülésem. Éreztem, hogy zavaromban arcom égni kezd. Ő pedig ezt látva lassan elmosolyodott. Mintha csak kisütött volna a nap. Melegen nézett rám. És még közelebb lépett. Már fejemet hátraszegve kellet felnéznem rá. Kényelmetlen volt így hátrébb akartam lépni. De kezei erősen tartottak, nem engedte. Zavarom nőttön-nőtt. Ő pedig csak nézett rám mosolygó szemekkel szótlanul. Úgy éreztem, ha tovább is így maradunk végül a karjai közé ájulok. Fejem kóválygott, egyre jobban szédültem. De mikor szóra nyithattam volna szám ő egyszerűen karjába kapott, felemelt és már vitt is befelé a lakókocsiba. A kocsi hátsó felében letett a még mindig kinyitva lévő franciaágyra. Leültetett és szorosan mellém ült. Szinte eltörpültem mellette. Még mindig szó nélkül szorosan átkarolt egyik karjával. Másik keze pedig az államat fogta. Közvetlen közelről fürkészet. Szája alig pár centire volt az enyémtől.

- Mit…. – kezdtem volna.

-Csssss. Nincs semmi baj. – mondta azonnal. Majd rémülten láttam, hogy a számra hajol. Hatalmas, széles ajkai voltak. Puhán, melegen érintett meg. Épp csak egy pillanatra. De ez pont elég volt ahhoz, hogy a teljes rémület legyen rajtam úrrá. Képtelen voltam gondolkozni. Fogaim szinte csikorogtak úgy szorítottam őket össze.

-Csssss. Nincs semmi baj. – mondta újra és szája ismét ajkaimra tapadt. De már nem eresztett el. Lágyan simogatott, kóstolgatott vele. Nyelve összezárt fogsorom próbálta szétfeszíteni. Éreztem, hogy csak pillanatok kérdése és megadom magam neki. Talán pont azért mert szája nem volt követelő, inkább kért, kedveskedett türelmesen ingerelt. Mígnem egy sóhajtással megadtam magam neki és hagytam, hogy kutató nyelve beljebb hatoljon számba, földerítse érzékeny belsejét. Tenyeremet arcára simítottam és lágyan visszacsókoltam. Ő pedig lassan birtokba vette az egész számat. Nem sietett, aprólékosan centiről-centire ízlelt  és izgatott nyelvével végig. Nem tudom meddig csókolózhattunk így, mert az idő teljesen megszűnt számomra. Csak azt tudtam, hogy nem akarom, hogy a szája elengedje az enyémet.

Az élet viszont mindig közbeszól. Ezúttal a csipogó képében. Tim Nagyot sóhajtva eresztett el. Egy pillanatig lehajtott fejjel tűnődött majd leakasztotta a kis kütyüt és megnézte.

-Mennem kell. - mondta és megint sóhajtott. Pillantása arcomat fürkészte. Hozzám hajolt és szájával végig simított a számon. Aztán felállt és szó nélkül kisietett a lakókocsiból.

Én meg ott ültem teljesen felkavarodva. Újból szédülni kezdtem. Lassan hanyatt dőltem az ágyon és próbáltam összekanalazni a gondolataimat. Nehezen ment.

Először is. Mint lélekbúvár nem létesíthetek intim viszonyt a pácienseimmel. Etikátlan dolog. Igaz Tim nem a páciensem. Egyelőre.

Másodszor. Ez a pasi minden csak nem a zsánerem. Jó, jó persze vonzó hisz jóképű, izmos….mit izmos….hisz épp ez a bajom, hogy a kétajtós szekrény kinyitva elbújhat mellette. És mégis…ha felidézem, amint a számra hajol, a lábaim remegni kezdenek.

Na, nem! Ez képtelenség! Semmi ilyesmibe nem kívánok belekeveredni végtére is kedves nekem a munkám.

Zűrzavaros gondolataimból kopogás riaszt fel. Nina az, ő az egyik sminkes lány. Kilencre van beírva nálam. Te jó ég! Felülök hirtelen.

-Buj be! – kiáltom. És igyekszem össze szedni magam.

Nina bedugja borzas fejét az ajtón. Szemei kisírtak, mozgása koordinálatlan. Sóhajtva praxisba lendülök és a „rendelőmbe” terelem a zaklatott lányt.

Késő délután lesz, mire letudom az összes aznapi pácienst. Agyam zsong. Elhatározom, hogy elmegyek sétálni egyet, kicsit kiszellőztetni a fejem. És persze jó lenne helyére tenni magamban a reggel történteket is.

Szerencsém van hisz a forgatási helyszín a természet lágy ölén van az egyik nemzeti park szomszédságában. Így nem nehéz pillanatok alatt eltűnni a zöldben. Sokáig sétálok a fák között, gondolataimat rendezgetve.  Mikor sötétedni kezd, visszaindulok. Még mindig nem tudom mit gondoljak Timről. Hisz lényegében nem is ismerem. Lehet, hogy a rejtély vonz benne? Mert, hogy vonz az kétségtelen. Annak ellenére, hogy nem akarom és hogy nem is az esetem. Túl magas, túl izmos, túl szótlan, túl jól csókol….

Hoppá! Lehet az a bajom vele hogy túlságosan felizgatott? Szexuális objektumként tekintek rá? Nem, ez nem valószínű, ez inkább a férfiak szokása. De akkor mi ez a fura ellentmondásos reakció bennem? Hogy egyik felem a karjába vágyik, a másik pedig menekülne minél messzebbre előle? Magamban csendesen dühöngve azon morfondírozok, mi lenne, ha nem lennék lélekbúvár. Végül úgy döntök, elnapolom a problémát.

Már teljesen sötét van, mire visszaérek a lakókocsimhoz. Az ajtón belépve nem kapcsolok lámpát, a sötétben is kiismerem magam. Elkezdek levetkőzni, hogy zuhanyozhassak végre, a sétától megizzadtam. Ahogy a zuhanyfülke felé indulok, látom meg a kocsi végében az ágyon ülő alakot. Csak egy sötét sziluett, de méreteit nézve kristálytisztán tudom, hogy csak egyvalaki lehet az. Tim.

Rémület hasít belém. Meztelen vagyok! Most dobáltam le magamról mindent hogy zuhanyozni mehessek. Mielőtt bármit tehetnék halk kattanást hallok és a hálórész lámpája felgyullad.

Szerencsémre nem túl erős a lámpafény, de így is kristálytisztán látható meztelenségem. A fogas felé ugrom és lekapom róla az első kezem ügyébe kerülő darabot és melleim elé rántom. Valami kardigán féle, ezért nem túl hosszú a csípőm bőven kilóg belőle. De hiába húzkodom sehogyse varázsolódik belőle földig érő takaró, amibe beburkolózhatnék, hogy elbújjak Tim kíváncsi fürkésző tekintete elől.

-Mit…mit…csinálsz itt?  - dadogom és közben kezdődő dühvel konstatálom, hogy a pasas jelenlétében még egy értelmes mondatot nem sikerült kiejtenem a nap folyamán.  Ezen sürgősen változtatnom kell! Persze ehhez nem ártana az sem ha nem állnék itt meztelenül egy szál kardigánba kapaszkodva.

-Gyere ide! – zavarja össze gondolatmenetemet mély hangja. És bár eszem ágában sem volt engedelmeskedni mégis azon kapom magam, hogy lábaim előre visznek. Mígnem ott állok közvetlenül Tim előtt.

- Téged vártalak. – mondja és kiveszi kezemből a kardigánt és félrelöki. – Van egy befejezetlen ügyünk.

- Ü..Ügyünk? – logopédushoz kéne mennem vagy mi, fut át agyamon. Vagy agysebészhez? Mintha problémáim lennének az agyműködésemmel. Meg fogok őrülni tőle, hogy nem vagyok képes kinyögni egy épkézláb mondatot sem. 

-Igen. Van egy befejezetlen ügyünk. – mondja újra és derekamat megfogva kényszerít, hogy leüljek mellé az ágyra. Akárcsak reggel most is ugyanazzal az óvó mozdulattal ölel magához karja, másik keze államat tartja fogva és újra itt van ez a hatalmas puha száj ami csókol, felizgat és megőrjít. Rá kell jönnöm, hogy erre vártam reggel óta. Hogy újból érezhessem magamon a száját, a csókját. Nem siet, nem mohó, ráérősen kényeztet ajkaival.  De épp ezzel korbácsolja egekig a vágyam. Már nem érdekel a zavarom, nem érdekel, hogy lényegében meztelen vagyok. Csak érezni akarom. Ő pedig mintha csak tudná ezt hosszan engedi játszani ajkainkat.

Majd hanyatt dönt az ágyon. Fölém hajol és úgy csókol tovább. Kezeim tarkóját, nyakát simogatják. Ahogy nő a vágyam úgy viszonzom egyre hevesebben csókjait. Felsóhajtok mikor számat elengedve szája felderítő útra indul rajtam. Nyakamat, vállamat kóstolgatja lassan, finoman.  Aztán melleimet kezdi becézni. Legszívesebben sikoltanék, mikor végighúzza ajkait fájón meredő mellbimbómon. Hatalmas tenyerében elveszik a mellem, ahogy megfogja. Egyszerre simogatja kezével és szájával. Hátam hídba mered. Kezem fejét fogja, húznám még inkább magamhoz. Szinte szájába tolom lüktető bimbómat, hogy kényeztesse. Ő pedig meg is teszi, hosszan szopogatja, nyalogatja mindkettőt. Megőrjít a vágy, hogy érezzem a testét. Türelmetlenül vergődöm karjai között. Lassan halad tovább, közben csókokkal borítja hasamat, csípőm két oldalát, majd a combjaimat. Izgatottan felnyögök, mikor lecsúszik és a padlóra térdelve ölem fölé hajol. Combjaimat széttárva kezét kétoldalt csípőmre simítja. Szája combjaim belső oldalát fedezi fel, finoman simogatva az érzékeny bőrt. Majd dombomat veszi célba. Nyelve végigsimít a vágy nedvétől fényes ajkaimon néhányszor, mielőtt célba veszi duzzadó csiklómat. Lélegzetem is elakad, mikor megérzem ujját barlangom bejáratánál. Egyszerre támad: nyelve a csiklómon, ujja belém hatol. Én pedig szinte azonnal elélvezem. Villámgyors, rövid gyönyör ez, de mivel nem áll meg így azonnal érzem, hogy nem fog sok kelleni a másodikhoz sem. Felkuncogok magamon, de a kuncogás gyorsan nyögdécselésbe torkollik, ahogy egyre intenzívebben ingerel.  És már jön is a következő apró gyönyörrobbanás megállíthatatlanul. Tim változatlanul ujjaz tovább mintha mi sem történt volna, nyelve csiklóm ostromolja. Combjaim reszketnek, én pedig nem tudok ellenállni a kényszernek, hogy felhúzzam magamhoz. Hogy végre magamban érezhessem.  Ám hiába húznám föl magamra, ő ezt sem sieti el. Végig csókolja testemet ezzel tovább tüzelve vágyam. Majd felkap és feljebb rak az ágyon.  Aztán gyorsan vetkőzni kezd. Ledobja pólóját én pedig elkerekedett szemekkel nézem gyönyörű izmait. Muszáj megérintenem! Kibújik nadrágjából én pedig feltérdelek az ágyon, hogy közelebb húzódva hozzá megérinthessem. Megsejti mit akarok, mert hozzám lép. Megbabonázva, szinte félve érintem meg. Gyönyörű barna bőre simasága elbűvöl, egyre bátrabban simogatom.  Lélegzete szaggatottá válik, ahogy kezem lassan bejárja, felfedezi felsőtestét. Nem tudok betelni vele. Végig csókolom, ízlelem egész mellkasát, majd izmos hasát. Ott lepillantva szembesülök újból a ténnyel, hogy a pasi hatalmas. Mindenhol. Még rajta van alsónadrágja, de így is tisztán látszanak a tények. Mikor lassú mozdulattal letolja magáról, farka elő bukkan teljes pompájában. Kezem lehullik róla, csak meredek rá döbbenten. Kizártnak tartom, hogy ezt magamba tudjam fogadni. Ezt el is dadogom neki, de nem érdekli, inkább újból átveszi az irányítást látva elbizonytalanodásom.  Újból az ágyra fektet. Combjaimat széttárja és fölém helyezkedik. Érzem, amint keze lent simogat és szétnyitja lucskos ajkaimat, hogy beigazíthassa szerszámát. Épp csak a hegyét tolja belém. De már ez is nagyon feszít. Mikor lassan mélyebbre próbál hatolni a feszítés átcsap fájdalomba. Felszisszenek. Ekkor megáll és nem mozdul tovább bennem. Érzem a mindent kitöltő feszülést, lüktetést. Továbbra sem mozdul, hagyja hogy szokjam az érzést. Szája rám tapad, nyelve nyelvem keresi. Csókja most hevesebb, követelőzőbb. Egyik keze fejem mellet támaszkodik, másik kezével lenyúl és még széjjelebb tárja combjaimat. Tovább csókol, szájával megbolondítva érzékeimet, átragasztva rám őrült vágyát. Két kezem a hátát simogatja, számba véve rajta az izmokat. Majd gömbölyű fenekére simítom mindkét tenyeremet. Térdeimet oldalt felhúzom, még szélesebbre tárva előtte az utat. Ő pedig újból megmozdul, hogy ismét megpróbáljon mélyebbre hatolni. Előbb kihúzza magát belőlem épp csak férfiassága hegyét hagyva bennem. Apró mozdulatokkal ki-be húzgálja szerszámát barlangomban. Picit mindig beljebb beljebb tolva magát, mígnem teljesen kitölt. Még mindig nagyon feszít, de már legalább nincs az az éles fájdalom. Lassanként kitágulok annyira, hogy teljesen magamba fogadjam. Mozgása közben szapora lélegzetvételein érzem, nem sok kell már neki ahhoz, hogy elveszítse a fejét.  Ekkor felsőteste rám nehezedik, mert két kezével lenyúl és megmarkolja csípőmet. Egy hirtelen lökéssel tövig belém hatol. Felsikoltok. Igaz, amit hall az ember a karóba húzottság érzésről. Pontosan így érzem magam. De ahogy tovább mozog bennem úgy uralkodik el rajtam is az izgalom. Csípőm vele mozdul, válaszol a lökéseire. Lassan megszűnik a körülöttem lévő világ csak a testünk van, amint összefonódva egymástól követelve, keressük a gyönyört. Minden idegszálammal érzem, ahogy kitölt, ahogy mozog bennem, mintha csak egyetlen hatalmas puncivá váltam volna. Lebegek, mígnem magába fogad mindkettőnket a gyönyör keltette hatalmas robbanás.

Lassan eszmélek csak fel a kábulatból. Csípőm még össze- összerándul az idegekben húzódó feszültség utórezgéseitől. Tim teljes súlyával hever rajtam. Még mindig teljesen kitölt. Nem mozdul, de érzem ott lent magamban amint kis idő múlva újra lüktetni kezd.

Arcát a nyakamba fúrja és száját bőrömre tapasztja. Ismét lágyan kóstolgat, lassan szítva bennem újra a vágyat. Keze csípőm simogatja, mígnem önkéntelenül emelgetni kezdem. Ő még nem mozdul csak magát kitámasztva ellen tart nekem. Hagyja, hogy mozogjak, játsszam vele, ingereljem miközben magam esem az újból feltörő vágy csapdájába. Végül nem bírja tovább és ő is mozogni kezd bennem. Lucskos ölünk csattog, ahogy egyre hevesebben mozgunk.  Ekkor Tim hirtelen kihúzza magát belőlem. Csalódottan kiáltok fel a bennem támadt ürességtől. De nem hagy időt semmire. Egy mozdulattal hasra fordít. Rám fekszik és már érezhetem is újból magamban, ahogy belém hatol. Elégedetten felsóhajtok. Két kezével alám nyúl és tovább fokozza izgalmam. Egyik keze mellemre simul, másik csiklómat keresi, majd mikor megtalálja, erőteljesen simogatni kezdi. Közben farka egyre gyorsabban jár bennem.  A tripla inger hatására szinte vulkánkitörésként ért az orgazmus. Sikolyom a párnába fojtom, reszketek egész testemben. De ő még nem végzett, tovább mozog bennem és kezei sem hagyták abba ingerlő játékukat. Ennyi gyönyör után csiklóm már nagyon érzékeny és szívesen elhúzódnék kezei elől, de nincs hova. Forró lélegzete tarkóm borzolja, újból érzem nyakamon a száját. Tényleg megőrjít a pasi és meglepődve konstatálom, hogy testem ismét reagál az őt érő ingerekre. Popsim kinyomom, hogy jobban érezhessem őt és hogy jobban hozzám férjen. Ő pedig egyre gyorsabb tempót diktál és érzem nem kell már sok neki sem a robbanáshoz. Ujjai egyre erősebben gyötrik csiklómat, magával akar vinni mindenképp újra a csúcsra. Én pedig érzem, ahogy ölemből indulva lassan átjárja egész testem a gyönyör. Tim megfeszül bennem, ahogy belém lövelli magját. Aztán rám roskad lihegve. Izzadtan, kimerülten fekszünk egymáson. Súlyától alig kapok levegőt ezért lefordul rólam, hanyatt fekszik és magához von. Minden tagom reszket, ahogy karjaiba bújok. Szorosan ölel magához, nyugtatóan simogatja a hátam. Sokáig tart mire elmúlik tagjaimból a reszketés. Közben verítékfilm hűl ránk. Valószínűleg elalszom a karjában, mert csak arra riadok, hogy takarót borít ránk. Még mindig magához szorít így félig rajta fekve helyezkedem el és merülök újra kábult álomba.

Éjszaka közepén arra ébredek, hogy egy forró kéz és egy még forróbb száj simogatja bőröm. Álmosan nyöszörgöm és hessegetném el magamtól, de hiába vergődöm, nem lehet menekülni előle. Kezei lefognak és szája mindenhol ott van, tűzbe borítva bőrömet. Lassan izgalomba jövök, melleim ágaskodnak, érintésére vágynak. Szája bimbómat kényezteti, keze közben combjaim közé siklik. Megrándulok, mikor megérinti csiklómat. Ujjai lágyan hosszan simogatnak így gyújtva bennem egyre nagyobb vágyat. Mikor végre belém meríti ujját a testem ívbe feszül. Csípőmet emelgetem. Akarom. Őt akarom érezni magamban. És szerintem ezt ő is tudja nagyon jól. Kicsit még ingerel, aztán fölém fordul. Elhelyezkedik combjaim közt. Türelmetlenül mozdulok, sürgetném. Halkan felnevet. Talán épp ezért szándékosan lassan igazítja bejáratomhoz férfiasságát és még lassabban hatol belém. Itt is félúton megáll és ráérősen csókolni kezd. Picit a szájába harapok türelmetlenségemben. Újból felnevet, mély torokhangon és válaszul tövig belém löki szerszámát. Felszisszenek, mert ez így ismét fájdalmas volt. Azonnal meg is merevedik, nem mozdul tovább. Szája nyakamat simogatja, keze combomat, csípőmet járja be. Elkezdi kihúzni magát belőlem.

–Ne! – megriadok. Kezem fenekére tapasztom. Nem akarom, hogy kihúzza megát belőlem.

-Cssss! Nincs semmi baj. – suttogja fülembe. – Ráérünk.

Dehogy érünk rá! Mondanám legszívesebben. Kezem továbbra is fenekére simul. Csípőm megemelem, nyomnám vissza magamba. Velem mozdul és újból belém hatol. Teljesen kitölt. Itt újból megáll és teret hagyva nekem engedi, hogy én mozogjak kedvemre. Lassan mozdítom csípőmet fel-le, hogy tágulhassak és nedvesedjek. Nem kell sok és már könnyedén csúszkál bennem hímtagja. Ekkor ő is megmozdul és gyorsabb tempót diktál. De hiába, az előbbi fájdalmas kizökkenésnél….kizökkentem. Hiába vágyom őrülten a gyönyörre az nem jön. Egy darabig még mozog bennem, míg ő is rájön, hogy ez nekem itt most nem megy. Kihúzza magát belőlem. Mellém heveredve forró testéve hozzám simul és újból átadja a terepet kezének és szájának. Pillanatok alatt újra felkorbácsolja bennem a vágyat. Ekkor hanyatt fekszik és magára húz. Fölé térdelek és lassan apránként engedem őt magamba. Kiélvezve minden centijét. Mozogni kezdek rajta, ő pedig ujjaival csiklómat kényezteti. Másik keze mellemet simogatja, majd ahogy gyorsul a mozgásom csípőmbe markol. Légzésem szaggatottá válik, kezdem elveszíteni a fejem. Ujjai nyomása erősödik a csiklómon és ez hozzásegít, hogy átjárhasson végre a gyönyör. Felkiáltok, ölem szorosan hozzápréselem. Azt akarom, minél tovább tartson! Lihegve rogyok utána rá. De nem hagy időt pihenésre megnyugvásra. Kihasználja érzékenységem. Hasra fordít, belém hatol. És ahogy már az este is így most is alám nyúlva egyik keze csiklóm gyötri tovább, másik keze mellbimbómat ingerli. Öle hevesen csapódik fenekemhez, ahogy mozog bennem. Érzem, amint elveszíti az önuralmát és állati erővel dug. Kimondhatatlanul élvezetes. Kezei nem kímélnek, egyre erősebben ingerel, szinte már a fájdalom határán. De talán most épp ez kell, mert érzem, amint elborít a kéj. Testem megfeszül. Hallom, ahogy Tim felnyög az élvezettől és utolsó lökéseivel belém ereszti nedvét. Aztán agyam elborítja a köd. Kicsivel később megint csak arra eszmélek, hogy hozzám simulva takarót borít ránk. Aztán ájultan alszom reggelig. 

Mikor felébredek, a nap már magasan jár. Az ágy üres mellettem. De mielőtt megriadnék, Tim kilép a zuhanykabinból. Gyönyörű testének látványa, barna bőre, dagadó izmai igazi ajzószerként hatnak rám. Úgy vizesen, ahogy van jön oda hozzám felhúz magához és megcsókol. Hozzásimulok, visszacsókolom. Szívesen hagynám magam és veszíteném el újra a fejem karjai közt. De tudom, hogy nem lehet. Dolgoznunk kell. Szótlanul szedi össze ruháit és öltözik fel. Az ágyon térdelek és nézem. Mikor felöltözve visszalép hozzám két tenyere közé veszi az arcom, úgy csókol. Sóhajtva engedi el a szám.

-Később találkozunk. – mondja és elsiet. Órámra pillantva feleszmélek. Mindjárt jön az első kliens. Elrohanok zuhanyozni, öltözködni. Már csak egy kávét kell szereznem és indulhat a nap.