A tökéletes választott 2.

Másnap reggeli után a park árnyas fái alatt sétáltam mikor egyszer csak felbukkant mellettem újra. Alig egy lábnyi távolság volt közöttük. Megállt és várakozott, figyelt. – látni akarta, mit fogok most tenni. Felemeltem az állam. Tekintetem az övébe mélyesztettem. Stanley szemei összeszűkültek, kérdőn nézett rám, majd lassan felemelte a kezét, és az ujja hegyével megérintette az állkapcsomat, közvetlenül a fülem alatt, majd tovább mozdította, mintha körülrajzolná arcom. Stanley puszta étintésére izgalom töltött el, bőrömön bizsergést érzetem. Én is magas vagyok, ám Stanley még nálam is magasabb egy jó fejjel. Az állam alatti ujja közelebb hozta egymáshoz arcunkat.

–Feltételezem, hogy folytatni szeretné a tanulást. – mondta Stanley rekedten.

Hangja mély volt, mintha álmomban beszélne. Egyáltalán semmit sem tudtam leolvasni az arcáról, ám egyre inkább olyan érzésem volt, mintha zsákmány lennék, és egy ragadozó méregetne. – És mégis, mire gondolt a következő lépést illetően? Zavartan pislogva a szemébe nézetem. – Úgy gondoltam... egy újabb csók. Számító kifejezés jelent meg Stanley tekintetében, ami elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: másképp is válaszolhattam volna és még sok minden lehet, amit meg kell tanulnom... csak tudtam volna hogyan öntsem szavakba a vágyaimat. – Egy újabb csók? Ám legyen! – Stanley lehajtotta a fejét. – Ha valóban erre vágyik. A legutolsó szavak alig jutottak el a tudatomig. Csak a kísértés volt jelen, tisztán, ahogy Stanley ajkai az enyémre tapadtak – forrón, határozottan, magabiztosabban, mint először, és parancsolóbban is. Stanley a kezét a tarkómra csúsztatta úgy, hogy a hüvelykujja az állam alatt maradt, erősen tartva az arcomat, miközben még jobban lehajolt és még jobban belemerült a csókba. Egyre mélyebbre merültünk benne, olyan területre értünk, ami már sokkal forróbb és izgalmasabb volt. Egyúttal sokkal bizalmasabb is. A csontjaimban éreztem mindezt és érzékeim kinyíltak, mint a virág a napon. Mohón és boldogan akartam még többet. Felemeltem az egyik kezem és megérintettem Stanley arcát, ujjaimmal végigsimítva a vonásait. Rajta keresztül lélegzetem és visszacsókoltam – félénken próbálkozva, kísérletezve, utánozva a mozdulatait. Egyre magabiztosabb lettem, amikor megéreztem, Stanley elfogadta a próbálkozásomat, sőt azt is, hogy ereje és tapasztalata ellenére benne is felébredt az ellenállhatatlan vágy. A csók egyre bensőségesebb lett, a nyelvünk lassan egymásba kapcsolódott, a leplezett, de kitartó követelőzések közepette, amitől úgy éreztem elvesztem az eszem. Ennek ellenére tudatában voltam, hogy Stanley átölelt, szabad keze a hátamra simult, megtámasztva, de egyben csapdába is ejtve, egyre szorosabban ölelve magához. Teljesen a hatalmába kerített. Úgy éreztem magam, mint egy nádszál egy fa mellett, és hogy teljesen meghajlok az akarata előtt... - Most…. most mi jön? – kérdeztem pihegve – Mi a következő lépés? Stanley viszonozta a tekintetem. Szeme mélyebb, tisztább kékben tündökölt. Majd csak ennyit mondott: – Ez. A keze elmozdult a hátamról, hogy felcsússzon az oldalamon. Ujjai a mellem simogatták a ruhán keresztül. Hirtelen forróság öntött el és minden érzékszervemmel arra az egy pontra koncentráltam – mohón és kiéhezve vártam, miközben ő kitartóan simogatott. Ajkaimat újra az övére tapasztottam, miközben az ő ujjai gonoszul, incselkedve tovább játszadoztak – ez éppen elég volt ahhoz, hogy megértsem... Stanley felemelte a fejét, és a szemembe nézett. – Igen? Vagy nem? Az ujjai újra elkezdték a simogatást, gyengéden, talán túlságosan is... ha lett volna erőm hozzá, megmondhattam volna neki, micsoda buta kérdés volt ez. – Igen. – Leheltem végül. Mielőtt Stanley megkérdezhette volna, hogy biztos vagyok e benne, újra az enyémre húztam az ajkait. Éreztem az ő ajkainak a mozgását, de azután Stanley kezei megmozdultak és megfeledkeztem minden egyébről, azon az egy leírhatatlan gyönyörűségen kívül, amit az érintése okozott, az ismétlődő, ritmikus cirógatásokkal. Ezek egyszer erősek voltak, majd játékosan könnyedek. Fokozatosan egyre szenvedélyesebbek, érzékibbek lettek, egyre nyíltabban birtoklóak. Egészen addig, amíg a kezét lassan, de határozottan összezárta a mellemen és megszorította. Az egész testemet elborította a tűz. Zihálva megszakítottam a csókot. A mellemen engedett a szorítás. – Ne! Ne hagyja abba. Hangom meglepte őt – a szavaim parancsként hangzottak. Hirtelen kinyitottam a szemem és rá pillantottam. Egymás szemébe néztünk. Engedelmesen újra megszorította a mellem. Az érzéki gyönyör újra szétáradt bennem, a bőröm alatt éreztem. Forróság követte, ami végigfutott rajtam, és elmosta minden gátlásomat. Gyönyör teli sóhajjal behunytam a szemem. – Élvezi? A szájába suttogtam a választ. – Tudja, hogy igen. Mikor Stanley még jobban megszorította a melleimet felnyögtem és visszacsókoltam őt, incselkedve, követelőzve... Ging-gong! A hang fülsértő volt, és elég hangos, hogy elérjen a fülünkhöz. Abbahagytuk a csókolózást. Stanley nagy levegőt vett és kezei a csípőmre csúsztak, ahogy megfordult. Ging-gong! – Ez az ebédre hívó gong. – pislogotam, kissé szédülten nézve fel. – Odakint ütötték meg. Biztosan mások is kószálnak a kertben. – Jobb, ha visszamegyünk. – mondta Stanley és kézen fogott.

Ebéd után mikor már mindenki más pihenőre tért csak ketten ültünk a nagy szalonban Stanly váratlanul tegezésre váltva megkérdezte. – Készen állsz a következő leckére?

– Ha most szabad vagy.

Felálltam, hagytam hogy a szoknyáim a helyükre rázódjanak körülöttem. Stanley a folyosó felé fordított.

– Hová megyünk? – kérdeztem.

– Valahova olyan helyre, ahol biztosan nem zavarnak. – felelte. A hangja éles volt és ellentmondást nem tűrő. Végig vezetett a hosszú folyosón végül megállt az egyik ajtó előtt, kinyitotta, szélesre tárta előttem, majd betessékelt egy kis szalonba, amihez egy hálókamra is tartozott.  Akkor éppen az egyik szobát sem használták. Megálltam a szoba közepén és kíváncsian méregettem a nagy halom bútort, amik nyersvászon terítővel voltak letakarva.

Stanley bezárta az ajtót, majd odalépett hozzám és megfogta a kezem, hogy a hosszú, elfüggönyözött ablakhoz húzzon. Elhúzta a függönyöket és az ablakon beáradt a napfény. Aztán visszafordult és egyetlen mozdulattal lekapta a védőhuzatot az ablakkal szembeni nagy bútordarabról, ami egy széles és kényelmes, buján kipárnázott heverő volt. A nap sugarai bearanyozták a nagy ágyat.

Hunyorogtam a nap erős fényétől. Miután Stanley elhajította a huzatot, újra odajött hozzám. Nem hagyott időt gondolkodni, hanem felkapott és mindketten lehuppantunk az ágyra. Az ágy rugói kitűnő állapotban voltak, mindketten felnevettünk. Stanley arrébb húzódott az ágyon, majd nekitámasztotta a vállát a heverő kipárnázott támlájának, aztán magához vont, hogy félig rajta feküdtem, miközben ő átkarolt mindkét karjával. Tekintetem a szájára siklott, majd a szemébe nézetem.

 – És most mi következik?

Ő felvonta szemöldökét, miközben le nem vettem róla a szemem. Erre elmosolyodott felemelte a kezét és odahúzta arcom a magáéhoz. – Most játszani fogunk.

Pár pillanat múltán ajkunk már össze is forrt, önfeledten csókoltam “tanáromat“, de a testem még feszült volt – bár nem merev. Olyan voltam, mint egy őz, amelyik nem érzi biztonságban magát és készül visszahúzódni. Stanley még mélyebbre hatolt a számban és én kész voltam átadni magam neki, felajánlva ajkam és készségesen reagáltam a követelődzésére. Ő azonban nem tett ennél többet, egyszerűen várt, hagyta, hogy tanuljak és levonjam a magam következtetéseit.

A hátam simogatta és én voltam az, aki kissé hátrább húzódott, hogy felkínálhassam mellem Stanley-nek bátorítva őt, hogy érintsen meg ott is. Az idegességem fokozatosan, lépésről lépésre alábbhagyott. Végül én voltam az, aki kibontakozott a csókolódzásból, felemeltem a fejem és zihálva vettem a levegőt, keblem erősen hullámzott Stanley keze alatt. De ő nem hagyta abba a mellem simogatását, ujjaival finoman cirógatta tovább a keblemet. Kinyitottam a szemem és lenéztem, figyeltem, ahogy incselkedik az érzékeimmel. Aztán felpillantott rá, bár szemhéjam elnehezült a vágytól a szokásos egyenességgel kérdeztem.

– Mi következik most?

Ő állta a pillantásom. Most erősebben szorította meg a mellbimbómat és figyelte, amint a kéj a hatalmába kerít.

– Biztos vagy benne, hogy tudni akarod?

– Egészen biztos vagyok benne. – feleltem.

– Biztos vagy benne?- kérdezte újra.

Nem válaszoltam, de pillantásom belegyező és bátorító volt. Ruhámat elöl apró kis gombok zárták össze a nyakamtól le egészen a derekamig. Stanley most elengedett és elkezdte kigombolni. A legkisebb ellenállást sem tanúsítottam. De amikor kissé szétnyitotta az ingvállam, az arcom kissé elpirult. Amikor az utolsó gombot is kigombolta, az arcomhoz érintette a kezét, majd megcirógatott a nyakszirtemen és visszahúzott magához. Mielőtt lehunytam volna a szemem, elkapta a pillantásom.

 – Ne gondolkodj!

Megcsókolt hosszan, mélyen a számba hatolva – most szenvedélyesebb és érzékibb volt a csókja, mint az imént. Amikor felfedte meztelen mellem, a kezét rátette az egyik gömbölyű halomra – bőr ért a meztelen bőrhöz. Az ajkunk kissé szétnyílt, de nem húzódtam el tőle. A szemünk összevillant a résnyire nyitott súlyos szemhéjak alatt. Ő tovább cirógatta a kerek halmot, én pedig megvonaglottam kissé – kéjesen, buján. Most ismét szorosan az ajkamra tapasztotta a száját és egyre követelődzőbben csókolt. Megadtam magam neki.  Két kezem közé fogtam a fejét és felkínáltam szám, hogy Stanley minél jobban birtokba vehessen. Bátorítottam, felbujtottam – azt akartam, bátran vegye el, amire vágyik. Olyan mohón, ahogyan ő akarja.

Amint az első fellángolás kissé alábbhagyott köztünk, kissé visszahúzódtam. Nem ellenkeztem, amikor Stanley szélesebbre nyitotta az ingvállam, hogy megpillanthassa mindkét mellem, megérinthesse őket, cirógassa és simogassa. Nem kaptam levegőt az izgalomtól és szinte égett a bőröm a keze. Szédültem – földöntúli gyönyörűségben volt részem és minden pillanatát ki akartam élvezni. Stanley minden érintése maga volt a gyönyör, édesebb és szédítőbb, mint az aranyfényű napsugarak tánca körülöttünk, forróbb és valóságosabb annál. És sokkal bensőségesebb.

El is veszíthetem a fejem – ezt jól tudtam. Túlságosan sok mindent meg kellett még tapasztalnom, magába szívnom, megtanulnom. Éreznem. Nem engedhetem semmilyen érzékenységnek vagy fékező erőnek, mert érezni akartam azt a gyönyört, amit Stanley ujjai, kezének szorítása és simogatása előcsalogatott belőlem. A “bűvölet” enyhe kifejezés volt arra, amit érzetem.

Elöntött a forróság, erős érzelmek söpörtek végig rajtam: elmosolyodott, majd lehajoltam Stanley arcához, még jobban hozzásimultam. Ő lassan, nagyon lassan lehajtotta a fejét és ajkunk megint összeért, csókunk most lágy volt, puha és szelíd. Stanley elengedte a mellem, összehúzta a nyitott ingvállam, majd átkarolta, hogy ott feküdjek vele, mellette.

Később, amikor elhagytuk a szalont visszanéztem. A heverőn ismét rajta volt már a huzat; nem volt semmi jele annak, ami az imént történt abban a szobában. Pedig igenis, történt ott valami, valami megváltozott. Vagy a felszínre került.