A tökéletes választott 3.

Délutáni pihenő után a vendégekkel együtt a kertben gyülekeztünk. Teázás közben néhányan romantikus esti lovaglást vettek tervbe mások sétát a közeli tóhoz.
– Gyerünk, menjünk le a tóhoz mi is! – Be akartam menni a nyári lakba is, de ezt nem akartam megemlíteni.
Stanley tétovázott, elnézett a tó felé és a nyári lak is ott ragyogott az egyik végében. Már a tó körüli ösvény legnagyobb részét megtettük mikor a nyári lak felderengett előttünk. Stanley hagyta, hogy odavezessem a lak lépcsőjéhez, és akkor sem ellenkezett, amikor elengedtem a karját, és szoknyámat felkapva felszaladtam a lépcsőn. Stanley gyorsan a tó felé nézett, fürkészve hogy ki láthat meg minket majd követte a lakba. A félhomályban vártam rá. Megállt előttem. Felemeltem a kezem az arcához érintettem, ajkam pedig az ajkára tapasztottam. Botrányos bátorsággal csókoltam meg őt. Stanley elfogadta a szemérmetlen felajánlkozásom és meg is ragadott. Kegyelem és irgalom nélkül. Végül felemelte a fejét, felsóhajtottam. Aztán nyugodtan megkérdeztem.
– És mi lesz a következő lépés?
– Most valami szokatlant csinálunk, minden eddigitől eltérőt. – előbbre lépett, lassan, hátrálásra kényszerítve.
Ideges izgalom lett úrrá rajtam. Nyugtalan voltam, mert nem tudtam, hogy hová terel – óvatosan mozogtam hátrafelé – de elővigyázatosan végig az ő arcát néztem. Ekkor a lábam hozzáért az egyik karosszék karfájához. Megálltam. Stanley leült és a térdére vont úgy, hogy többé-kevésbé szembe legyünk egymással. Meglepődtem, de gyorsan alkalmazkodtam a helyzethez. Előrehajoltam és megcsókoltam, felkínáltam neki az ajkam és nyelvem. A csókunk mély volt és szenvedélyes, szinte már bensőséges. Ekkor éreztem, hogy keze már a hátamon jár és sietve kigombolja a felsőruhám. Hamarosan végzett a gombokkal és felnyitotta az inget a hátamon. Az éjszaka meleg volt és nehéz, alig mozdult meg a levegő körülöttük, amikor hagytam, hogy lehúzza rólam a ruhát.
Egész testemben megborzongtam. Nem a szégyentől, hanem sokkal inkább a tudatosságtól. Stanley már korábban is simogatta mezítelen mellem, de akkor mindig rajtam volt a ruha. Most azonban levette rólam a ruhát és én beleegyezetem ebbe. Végül a ruha blúza a derekamra hullott. Stanley arcát néztem, miközben ő lassan az ingvállam szalagja után nyúlt, hogy kioldja. Nem kért tőlem engedélyt, hanem egyszerűen széttárta a csipkés kis holmit, mintha csak joga lenne hozzá. A levegő meleg volt és lágy. A bőröm forró volt és a mellbimbóim már hevesek és érzékenyek voltak. Éreztem, hogy alaposan szemügyre vesz, aztán a felemelte a kezét és megérintett. Ujjait a keblemre kulcsolta. Becsuktam a szemem és átadtam magam az érzésnek, minden idegszálammal arra figyelve, ahogyan cirógatta a mellem és egyre jobban fokozta édes gyötrelmem. Most bőröm sokkal érzékenyebb volt, mint korábban és a mellbimbóm olyan hevesen kiemelkedett, hogy az már szinte fájt. Különös fájdalom volt ez, mindannyiszor, ahányszor Stanley hozzáért, elöntött a forróság, furcsa érzés járta át egész testem. A forróság örvénylett bennem és már csaknem szétvetette.
– Akarod a következő leckét is megtanulni?
Stanley-re néztem. Fogalmam sem volt – honnan is lehetett volna – hogy mi a következő lépcső. Nem is törődtem vele.
– Igen – vágtam rá.
– Neked nem kell csinálnod semmit, csak add, csak add át magad annak, amit érezni fogsz. – mondta.
Ajkunk csókban forrt össze. Stanley keze végigsiklott a bőrömön, majd ismét megtalálta útját a mellemhez. Csókunk még hevesebb lett, tüze mindkettőnkön átáramlott. Ekkor elengedte a számat, hátrahúzta a fejem és a szájával a nyakam kezdte csókolgatni. Belemarkoltam a vállába. Ekkor ő felemelte a száját a bőrömről és megfogta az egyik mellem, kissé megemelte, majd lehajtotta a fejét, és a szájába vette a mellbimbómat. Felkiáltottam a gyönyörtől, ami még jobban feltüzelte őt. Mélyen beszívta rubintom, szopogatta és incselkedett vele, a nyelvével, míg csak megint fel nem kiáltottam. Akkor elhúzódott a mellemtől, de csak azért, hogy most a másikat vegye kezelésbe. Nem egyszer húzódtam vissza – de ő nem engedett a könyörgésének – még követelődzőbb és mohóbb lett. Ujjaim a vállába mélyedtek és erősen szorították. Magamhoz húztam és szinte könyörögtem neki, hogy vegyen birtokba. És még több örömet adjon. Stanley pedig tejesítette a kívánságomat. Könyörtelenül kínozott-gyötört, mind nagyobb forróságba taszított – hagyta, hogy érezzem, megtudjam, megtanuljam, amit akarok.
Amikor végül visszahúzódott, mindketten levegő után kapkodtunk, rároskadtam a mellkasára. A száját néztem, majd megnedvesítettem a sajátomat és a szemébe néztem.
– Még. - Ez nem kérés volt, hanem követelés.
– Nem. Légy türelmes.
Ostoba szavak. Már akkor tudtam, amikor kimondta azokat. Megcsókolt. Karjába zárt és birtokba vette a szám. Közben pedig lejjebb csúsztatta testemen a kezét, cirógatta a hátam, majd még lejjebb vándorolt a keze, végig a szenvedélytől izzó bőrömön, felfedezve alakom. A torkomból halk hangok törtek fel, nem a tiltakozáséi, hanem a bátorításéi. Stanley nem törődött ezzel, ám a kezét még nem volt képes elhúzni a vágytól izzó testemről. A karjában feküdtem, a csípőmig mezítelen voltam, kebleim a mellkasához simultak. A csípőmet cirógatta, bőröm nedves volt a vágytól. A vágy, igen vágy volt köztünk. Annyira hatalmába kerítette minket, hogy alig tudtunk levegőt venni. Ujjai előbb a lábikrámat simogatták, majd a keze a térdemre vándorolt, onnan pedig följebb csúszott, majd már a bugyimat cirógatta, ujjaival kívülről körözött rajta.

Megborzongtam, amikor még följebb haladt a kezével, és hozzáért meztelen bőrömhöz. Testem remegett, de nem húzódott el tőle. Ajka a számat súrolta, amikor megkérdezte.
– Biztos vagy benne?
Levegő után kapkodtam.
– Igen! Érints meg, érints meg ott!
Stanley nem várt további útmutatásra és a két combom közti érzékeny területre vándorolt a keze. Itt lassan simogatott, megérintve ujjaival ott ahol a legpuhább és legérzékenyebb volt a bőröm. Az ő ujjai is forrók voltak a vágytól, miközben a combomat még szélesebbre tárta és széthúzta nőiességem fodros pillangószárnyait, majd simogatta, cirógatta a rejtett zugaim, édes kínt és gyötrelmet bocsátva rám. Az egyik ujját becsúsztatta forró hüvelyembe. Nedves voltam már ott is. Korábban nem tudtam elképzelni sem, hogy egy testi érzés ilyen mindent elsöprő, elemi erejű is lehet. Stanley még most is csókolt, egy pillanatra sem engedte el az ajkam, karjával védelmezőn körülölelt. Szükségem is volt erre, mert új érzések kerítettek hatalmukba, ott örvénylettek körülöttem, elborították a tudatomat és végsőkig feltüzelték az érzékeimet.
Stanley keze a combjaim között volt és egyre széjjelebb húzta a titkos redőimet, simogatta a síkos és nedves nőiségemet, ami hullámzó és forró. Levegőért kapkodtam, az idegeim pattanásáig feszültek. És még tovább. Tovább, az elviselhetőség határáig. Izmaim is megfeszültek, de eddig ismeretlen, egészen új módon. Stanley kíméletlenül tovább ingerelt, közben megszabadultam gátlásaimnak az utolsó maradványaitól is, és hagytam, hogy az az erős és hatalmas hullám, ami bennem, belül támadt, felkapjon. És akár elsöpörjön. Az érzékek új, számomra eddig ismeretlen birodalmába. Még soha nem volt ilyen átható erejű, kataklizmaszerű, féktelen érzésben részem. A testem szinte lángolt, és ez az új érzés, érzékiség már elmémet is elvarázsolta és egészen betöltött. Stanley megint mélyebbre hatolt bennem és akkor a vérem száguldozni kezdett az ereimben, a bőröm már csaknem elolvadt a forróságtól, idegeim még jobban megfeszültek...
Míg csak minden darabokra nem hullott körülöttem és közben egész testem meg nem rázkódott.
Ekkor magával ragadott a gyönyör, szinte belemart a testembe, satuba fogva és a sugárzó öröm kitöltötte egész lényem. Nagy hullámokban ért a mámor, átcsapott fölöttem, rajtam és nyomában földöntúli boldogság támadt. A gyönyör hullámain lebegettem.
Aztán lassan alábbhagytak ezek az édes hullámok, majd elhaltak. Az érzés elhomályosult. Stanley elhúzta a kezét a testemből. És akkor legnagyobb megdöbbenésemre üresnek éreztem magam. És tökéletlennek. Kitöltetlennek.
Ahogy lassan ismét tudatomra ébredtem, hirtelen összeállt bennem a kép: ez egy kétrészes játék volt, és Stanley közben megállt.
És nem volt halandó ennél továbblépni.
Tudtam ezt anélkül, hogy megkérdeztem volna. Stanley döntése kézzel fogható volt megfeszülő izmaiban, és a benne dúló viharban és villámlásban. Ennek bizonyításaképpen, leengedte szoknyámat és a kezét – mintegy lezárásképpen – a csípőmre tette.
– Most vissza kell mennünk.
Az arcát fürkésztem és megértettem szándékát. Végül engedelmesen bólintottam.
Időbe telt, amíg visszamentünk. Felhevült érzékeinknek meg kellett nyugodniuk, rendeznünk kellett érzéseinket, és persze a ruházatunkat is.